2010. február 11. Budapest

Két hónapi előkészületek után - amikor is elhatároztuk, hogy Misi haverommal felkerekedünk és számára első repülőutként Izraelt célozva meg - reggel 6:45-kor indulunk a repülőtérre, ahová édesapám vitt ki bennünket.

A repülőtéren egy rövid check-in és biztonsági ellenőrzés után a hátralévő mintegy 1,5 órát sétával (egyesek WC látogatásával:), a repülőtér felfedezésével töltöttük. Megnéztük az összes munkagép és járműparkot.

A repülőnk időben indult így a beszállítás is menetrend szerint történt. Barátom bár nem mondhatni, hogy izgult mégis fiatalos lelkesedéssel várta a felszállást és mindent érdeklődéssel figyelt és kérdezett. A felszálás, különösen az elszakadás és emelkedés meghatározó élmény volt. Emelkedés közben egy sajátos repülési kommunkikációba is belehalgathattunk, hiszen pilótánk utolsó kommunikációja a toronnyal az utastérbe is behallatszott. Miszerint: "Na szevasztok, Malév 2(two) 1(one) 0(zero)" ! A felszálás majd a repülés nagy részében a felhős idő miatt nem sokat lehetett látni. 

Az út során megleptem barátomat szülinapja alkalmából egy kis ajándékkal - 2pezsgő és egy kis snack - amit a Malév közreműködésével a stewardessek adtak neki át.

Reggeliként egy rántottát, egy péksüteményt, egy vajas-lekváros zsemlét ettünk narancslével és kávéval.

Itt meg kell említenem, hogy az étkezés után elfogyasztott pezsgő számomra meghozta bátorságomat, és az egy sorral előttünk lévő hölgy felé beinduló szexuális étvágyamat,ám ezirányú haditervem nem járt sikerrel:(

A repülőút ezután eseménytelenült telt, amit azért egyszer egy férfi utastársunk magamutogatása megszakított.

Ben-Gurion repülőtér

Megérkezésünk után barátom gyomra ismét működésbe indult ezért első útja itt is a ........ vezetett. :) Én persze azt hittema sok folyadék hatása, de 10 perc után már gyanakodni kezdtem.

A reülőtér épülete pazar látványt nyújtott, a tetőröl zuhanó vízeséssel, gyönyörű oszlopsorokkal. 

Az reptéri útlevélellenőrzéshez együtt álltunk, de a "határőr" közölte csak egyesével lehet. Így külön áltunk és míg én egy kérdéssel és pecsételéssel szinte azonnal végeztem, Misi barátom - akit e pillanattól kezdve Mihalinak nevezhetek - felém fordulva integet, hogy menjek oda.

Oda mentem és a hölgy ostromolni kezde kérdésekkel; Miért jött Izraelbe?, Mi a neve? Mi az édesanyja, édesapja valamint az ő édeesapjuk neve? ezt vagy 3X stb... A lényeg a lényeg, hogy a nevével volt gond, mert ők Mihainak ejtették ki és ez zsidó(?) név ! ? !

Szóval az én drága barátom így már előttem nem tudja tagadni eredetét...... :)

Shalom Izrael!

Kijutottunk a repülőtérről, ahol pálmafák huszon x fok fogadott. 

Következő célként a városba történő bejutást tűztük ki. Ez innen az 5-ös majd átszállás utána 475-ös busszal valósult meg.

Átszálláskor hallotuk az első magyar szót a megállóban egy idősebb hölgy által aki a repülőtér felé tartott.

Tel Aviv

A Tel Aviv központi buszpályaudvarra való bejutás ismételt ellenőrzés után valósulhatott csak meg.

Ezután elindultunk gyalog a szállásunk felé, de útközben egy fiatal lány útbaigazítás mellett erősen ajánlotta, hogy inkább busszal menjünk mert messze van.

Megfogadva tanácsát a 4-es buszra szálltunk ami egy kis furgont jelentett, ami nem sok kényelmet sugárzott. Menet közben én postás szerepét töltöttem be, mert "mindenki" rajtam keresztül fizette ki jegyét. Eközben haverom egyik ülésbe préselve, táskáinkkal körülbástyázva gubbasztva kezdett izzadni és magábaroskadni.

Ez megérkezésünkkor a szállás meglátása után egy B.... meg Dombó!-ban teljesedett ki.

Szállásunk a Sky Hostel egy tipikus lepukkant diák szállás volt ennek minden hátrányával(minőség) és előnyével(ár) együtt!

Lakhelyünk egy 3. emeleti(16-os) szoba mintegy 6 négyzetméterében nyílvánult meg. 

Misi barátom hangulata elérte szerinetem egész utazásunk mélypontját, amit nem tudom, hogy hamis sztereotípia, az idegen kultúra vagy az ismeretlentől való túlzott tartás váltott ki, de tény, hogy ebben a percben inkább visszafordult volna.

De mint azt mondani szokás a mélyből csak felfelé vezet az út, így Mihali barátommal is ez történt.

Mert ezek után sorra jöttek pozitivabbnál pozitívabb megnyílvánulásai, viselkedései, tulajdonságai. 

Ahogy a délután telt ő egyre jobban kapcsolódott be a kommunikációba, mint angol mint héber szavakat használva próbált szerves részévé válni az itteni hétköznapoknak! És be kell vallanom, hogy Ő hamarabb tanulta meg a szavakat mint én!

No meg a NŐK!

A hideg téli időjárásból átkerülve egy kb. 22 fokos hőmérséklet adta lehetőségek teljes skáláját élvezhettük e vonatkozásban is.

Mert ugye kevés ruha többet mutat elve alapján, előszeretettel legeltettük mindenfelé szemünket!

És itt is haverom aratott mert őt le is szólították segítséget kérve....

Pedig én már a repülő után minden-mindegy alapon bármilyen nőt is elfogadtam volna.....

A délután hátralévő részét a környék megismerésével, a legközelebbi közért felkeresésével, a tengerpart felfedezésével és a fő utca bejárásával töltöttük.

Meglátogattuk a helyi postát ami talán abban különbözik az otthonitól, hogy egy mellékutca eldugott részében egy kapualjban, fáktól szinte teljesen elrejtve található.

A szállásra visszatérve megtudtam, hogy egy csoport lány érkezett a mellettünk lévő szobába. Nekem sem kelett több és felfegyverkezve az otthonról hozott kókuszgolyókkal kimentem hozzájuk az erkélyre.

Itt 2 lány már igen jól érezte magát, megtudtam, hogy Ausztráliából jöttek dél-Afrikán keresztül. Nagyon kedvesek voltak kínálni akartak italall is, amit én "sajna" nem fogadtam el így ismét csatát vesztve kellett visszavonulnom. :)))

Így hát visszamentem a szobába és beszélgetés közben megkérdeztem Misi barátomat, hogy van-e kedve olyat csinálni amit még soha nem csinált??? :))))

De végül nem imátkoztunk együtt, hanem a napot egy körülbelül fél órás röhögéssel zártuk. :))

Oldal: 1. nap Budapest - Tel Aviv
DOMBÓ honlapja - © 2008 - 2024 - dombo.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat