4. nap
E napi utitervünk a Holt-tenger felfedezése volt, és ehhez közelségéből adódóan (kb 100km) csak 7 órakkor keltünk, hogy a 8 órától esedékes reggelinket elfogyasztva induljunk útnak.
Mihali (csak hogy ne felejtsük) barátom már térkép nélkül szinte rutinból navigált ki a városból. A Holt -tengert észak felől Jeruzsálemen keresztül közelítettük meg ami azt is jelenette, hogy ismételten Palesztín területen mentünk keresztül. De ezt az ellenőrző pontok kivételével észre sem lehet venni. Út közben a sziklákon 100 méterenként feltüntetve láthatjuk, hogy lassan elérjük a világ legmélyebb pontját. Utunk a Holt-tenger északi sarkából dél felé haladt közvetlenül a tenger mellett.
Első pihenőhelyünk egy út széli bisztró volt ami számomra teljesen Üvegtigris hangulatot árasztott.
Ennek tulajdonosa egy Palesztín férfi volt akinél barátom elfogyasztott egy csésze kávét. És miközben élveztük a hely hangulatát, a tulajdonos kutyája is odajött közénk. Pisztu kutyát jámbor jószág lévén haverom egyből kényeztetni kezdte.
Az itt kapott információ szerint indultunk tovább, egy nyilvános strand felé, amely En Gedi nevű településen található.
Utunk közben ismét megáltunk egy útszéli magaslaton fotozás szempontjából.
Egyik oldal
És a másik
Ezután már csak néhány percre voltunk En Gedi "városától", ahol a nyílvános strandon testközelbe kerülhettünk eme kietlen tengerhez.
Azzal tisztában voltam, hogy igen erősen sós tenger de amint belementem és az első hullám a szembe mosta vizét, én kézzel - lábbal integettem haveromnak, hogy hozza a türülközőmet mert a só szétmarja a szemem. Erre mindenki vigyázzon ha egyszer eljut ide ! ! !
Mert itt még a kövek is így néznek ki:
De természetesen ez nem azt jelenti, hogy feladtam, ezért második próbálkozásra már lebegtem is a vizen! Mert Igen, ez a víz annyira sós, hogy nem lehet benne elsűllyedni ! Fantasztikus élmény!
Közben azért barátom jó környezetvédőhöz mérten a kutyapiszkokat szedte össze a part mentén. :)))
Ennek a mondtanak bár csak az első fele igaz, a második felét az igazsághoz úgy kell módósítanom, hogy egy kis souvenirt gyűjtöget testvérének.
Az időjárásra itt sem lehetett panasz hiszen a strandon lévő hőmérő 31 fokos értékével szerintem mindent elárul.
Vizből kijövet a bőrőmet teljesen befedte a só, így elmentem zuhanyozni ahol a kelleténél kissé több időt is töltöttem. Szerintetek miért?
Indulás előtt még egy meglepetés ért, hiszen a repülőn általam kiszemelt hölgy megjelent és a fürdőruhás bemutató után számomra ismét csak a szem legeltetés maradt........
Ezután dél felé kerülve indultunk vissza Tel Avivba. Út közben még mindíg a Holt-tenger mellett barátomat is megérintette a Szent Föld és a Biblia hangulata, és felkerekedett hogy vizen járja kövesse Jézus utját!
Hogy az Ő határozottsága e szempontból mennyire volt tartós azt nem tudom, de hogy a nadrágja szilárdságán sikerült javítania - úgy megkeményedett a sótól - az biztos!
Elhagyva a Holt-tenger partjait Aradon keresztül vezetett utunk, ahol eddigi itt tartózkodásunk óta először sikerült találnunk egy nagyobb(olcsóbb) élelmiszerüzletet, ahol bevásásroltunk.
És még egy fontos momentum; már említettem barátom teveszeretetét így nem lehetett elmenni egy ezzel kapcsolatos fotó nélkül, ezért menetközben megáltunk hogy teljesüljön ezirányú vágya!
Megérkezve Tel Avivba gyorsan siettünk, hogy még elérjük a Postát mielőtt bezár. Ez sikerült is bár utolsóként 10 perccel zárás után jöttünk ki.
Az esti programunk a Földközi-tenger meghódítása volt ahová már Mihali barátom is bemerészkedett. Igaz ez volt a leghidegebb tenger a 3 közül mi még is élveztük a fürdőzést így február közepén este 7 órakkor.
Egy furcsa esemény is tetőzte ezt az estét, egy helyi zsidó ember megállt mellettünk beszélgetni, majd mint ha ott sem lennénk belevizelt a tengerbe!!! Hmmmm.......
Fürdőzés után meg utolsó pénzeinken kiültünk egy "étterem" elé és falafel evése közben élveztük utolsó esténket.