3. nap.
Reggel felkelés után derült ki, hogy mivel sabbat van reggelit csak 8 óra után kapunk, így korgó gyomorral indultunk útnak a Negev sivatagon át Elatba.
Utunkat Be'er Sheva-n keresztül a 4-es és 40-es és 90-es úton tettük meg.
Az utak burkolatára nem igazán lehetett panaszkodni, mindenhol megfelelő minőségű utakkal találkoztunk. Persze csak ha a fő utakon maradsz!!
Ahogy haladtunk dél felé a táj képe is úgy változott. Be'er Sheva után egyre sziklásabb, sivatagosabb területeken haladtunk keresztül és ez természetesen a hőmérséklet emelkedésében is megmutatkozott.
Az úton készített fotókat itt láthatod:
Negev sivatag
A sivatagban pihenünk
Bár nem látszik teljesen de ez egy előtte - utána kép :)
Route 66
Teve és a Beduinok
Pálmafák Elat közelében
Utazásunk zavartalan volt, szívtuk magunkba a táj nyújtotta élményt és persze Lujzika minél nehezebben viselte az emelkedőket, annál jobban szerete a lejtők szabadságát!
Elat a Vörös - tenger pontosabban az Akabai-öböl északi partján fekvő város, turista paradicsom, hiszen itt az év szinte minden időszakában megfelelő hőmérséklettel, ragyogó napsütéssel és vízhőmérséklettel találkozhatunk.
Első megállónk egy üzletsor mellett volt, ahol megkérdeztem hol található a vízalatti Obszervatórium, majd ezen információ birtokában tovább indulva kissé távolabb meg is találtuk. Az Obszervatórimba végül a számunkra kissé borsos ára miatt nem mentünk be így a parkolóban lévő tevenézéssel kárpótoltuk magunkat.
Ezután a közelben lévő Coral Beach-en telepedtünk le és én természetesen indultam egyből a vízbe. Az első fürdés után még nem is gondoltam volna, hogy a korallok szinte a part mellett találhatóak, de amikor kártyázás és napozás után másodszorra is a vízbe indultam már saját szememmel is láthattam a víz alatti csoda eme megnyílvánulását! Gyönyörű szép ! ! !
Természetesen Mihály barátom is megmártóztatta lábát a Vörös-tengerben.
A parti napozás közben sikerült haverom frisseségét elkapnom, bár teljesen én sem maradtam le a képről. :)
Egy pár óra pihenés után megnéztük az északi beach-et, és a körülöttük lévő üzletsort. Az egyik üzletben az eladó egy magyar hölgy volt (pontosabban erdélyi) aki elmesélte, hogy a férjével már régóta él Elatban. Innen egy tevefarmra tértünk be ami a hegyek közt egy völgyben feküdt. Mihali barátomat aki közben teljesen beleszeretett a tevékbe, az egyik állat nem igazán kedvelte meg, így a kettejük között kialakuló barátság hamar végeszakadt.
A "hazafelé" vezető utat sötétben tettük meg, és haverom aki nem igazán viseli jól ha más vezet, erősen koncentrált nehogy elaludjon. :)
Én úgy terveztem, hogy a visszafelé vezető utat másik útvonalon autózzuk végig, de ezt is módosítani kellett mivel elhagytuk azt a kereszteződést ahol el kellett volna kanyarodnunk.
Tel Avivba érkezvén már este 10 óra volt így parkolójegyet ezúttal sem kellett vennünk.
Fáradtan, kissé leégve feküdtünk le aludni.